Ez a történet nagyon tetszett. Jól lett leírva mindét fiú érzései és gondolatai. Az "In die Nacht" című szám pedig szerintem illett is a történetkezdéshez.
Vicces volt olvasni, hogy Tom felháborodottazért, mert Bill rugdosta. Viszont mikor kiderült, hogy Bill beteg teljesen más "hangulatú" lett az egész történet. Szomorú, hogy Tom pont akkor nem volt ott, mikor Bill meghalt és az is, hogy Bill még akkor írta a levelet, mikor még nem volt akkora baj és Tom pedig túl későn találta meg.
A temetésen meghallja hallja Bill hangját. Érdekes és egyben jó gondolat. Egy rokont elveszíteni nagy fájdalom, ráadásul egy testvért az nagyon rossz. Tom és Bill egypetélyű ikrek, ezért mégnagyobb köztük a kötelék. Nem csodálom, hogy a Tom beleőrült. Viszont ahogy újból találkoztak az érdekesre sikeredett. Személy szerint én is megiednék attól, hogy a nem rég meghalt testvérem ott ül a fotelban, megszólal aztán elindul felém. És ezzel szerintem nem csak én vagyok így XD
Mikor elolvastam az "orvosi jelentést" igen meglepődtem azon, hogy igazából Tom nem találkozott Billel, csak beképzelte magának.
Az utolsó mondat viszont tetszett
"- Bill, most már örökre együtt leszünk?
- Igen Tom, együtt…"
K.R.e